Blogzene...

Mennyei Királyság...
Hmm... Hát nem is tudom.
A zenéje jó volt. :)

/Zárójeles megjegyzés következik: (nekem csak az volt kissé bizarr, amikor Orlando Bloom egy csapat paraszttal egyes-egyedül megvert egy rakás muszlimot... mármint a csatát nyerte meg...)... zárójeles megjegyzés volt! Azért nézzétek meg! :) /

Azt álmodtam, hogy a Harry Potter 7. részében vagyok, és épp menekülünk valami sötét varázslók elől... Úgy rendesen. Üldöztek "minket" (nem tudom, ki volt ott velem), mi meg mindig elhoppanáltunk. :) Meg valami könyveket is el kellett előlük rejtenünk folyton... nem értem.
Meg kell hagyni, fura álmaim vannak mostanában.

Néha ingerenciám van Coelhot olvasni és Beethovent hallgatni... :s
Ez már valami betegség...

Amúgy fogyókúra címén Nutellás palacsintát eszek.
Azt mondják, nem vagyok kövér.
Ezek szerint elromlott a tükröm... :s

Mégsem függesztem fel a blogírást...
Igaz az is, hogy érdemi bejegyzés hónapok óta nem született (a megszületetteket is adoptáltam hamar...), és ez nem is lesz másképp.
Unom figyelni az emberek véleményét, és unom, hogy az én véleményem figyelik...
Lekezelő vagyok?
Bocs attól, aki szeret! :)

Ja! És nem szeretem túlságosan az emósokat.
Ez hogy jön ide?
Nem tudom.

Éljen a fogyókúra!
Mondhatnám by the way épp harcot vívok magamban.
Éhség vs. én!

Figyelmem eltereléseképp ma Harry Pottert néztem angolul...
"Just a little crazy..."

Terveim között szerepel ezen blog mihamarabbi kiírtása...
Tulajdonképpen nem sok fogalmam van róla, hogy miért írom...
Amolyan mentális szemetesláda pszichés túlkapások esetére...
Hmm...

Nem is rossz! :)

sírás, honvágyódás, otthontalanság-érzés... :(
tudom, hogy majd elmúlik.
minden kezdet nehéz

Gyűrűk Ura

Tudom, hogy "lejárt lemez", de ebből nem lehet kigyógyulni soha igazán! :)
Újra Gyűrűk Ura időszakot élek! Aki már látta, szerintem tudja miről van szó, aki pedig még nem... hát annak pedig sürgősen orvosolnia kell ezt a hiányt!
Maradandó, pótolhatatlan, tökéletes alkotás! Imádom!!

Völgyzugoly :)

Bükk

Képek, csak úgy... gyönyörűségünkre! ;)

Íme egy bejegyzés...

Valóban rég nem írtam.
Most ilyen eltűnőset játszok. A világ elől, magam elől... Vagy csak simán kezdek olyan lenni, mint a tündék. Na itt nem a hegyes fülekre gondolok (bár jó lenne :D)!
Ma is túrázni voltunk csodaszép őbükkségébe (ha meglesznek a képek majd rakok fel), és egyszerűen nem lehet szavakkal leírni. Meseszép! Olyan, mintha egy álomban járnék. A hangok, a színek, az illatok... olyan meseszerű... Bár az is hozzátartozik a dologhoz szerintem, hogy aki városban éli a mindennapjait, az valahogy hozzászokik, hogy minden szürke, büdös és egykedvű. A környezet, amihez alkalmazkodunk (mert ugye alkalmazkodnunk kell), nem mindig az, aminek szeretnénk... és valahogy kiöli a szépérzéket és a lelki érzékenységet a társadalomból. Egyszerűen soha nem fér a fejembe, hogy képes valaki pl. szemetelni (főleg az erdőben!!). Én lehet, előbb vágnám le a kezem, minthogy valamit eldobjak! Hát fújj! Őszinte undor...
Szóval a természet fantasztikus. Van egy olyan dolog, hogy minél közelebb vagy a természethez, annál közelebb vagy magadhoz. És ez milyen igaz!