Saját leélt hajnalaimban az éjjel felől jövök
És könyveknek köszönöm, hogy tanítanak
Nem olvasni, de írni,
Boldogabb valóság nem létezik
Mint meglátni a Napot a hosszú ébrenlét végén
- lesz mégis élet -
És úgy aludni el, hogy sem közöny,
Sem bánat bennem nem ver gyökeret,
Hogy mások kicsinysége nem növeszt meg engem.
A reklámszöveg-író tompa élcét
Ha dalba írja is neve,
Kihullik kezemből elejtve, az igaz szó ércén
Látod, széttörik.
Neki bűn és erény csak ócska képregény,
Kapzsi küszködése csak zavart nevel,
S mélyíti az Idő ráncait.
Most szólok,
Mert végül és újra a dolgom az lett,
Hogy szavakból rakjam össze ami eltört,
Ami megvolt,
Tavam felszínén ragyogjon a mennybolt.
S ha végül a harag ékszerét levéve
Meghalni dísztelen megyek,
Ez lesz az utolsó szívesség,
Amit a világnak megteszek.

Kovács Ákos: Az utolsó szívesség