2008. február 25., hétfő
Tarja Turunen : I walk alone
Lökd minden angyalodat a szakadékba
Tartsd meg az összes rózsát, én nem haltam meg
Hagytam egy tövist az ágyad alatt
Sosem tűnök el
Menj, mondd el a világnak, én még mindig ott vagyok
Nem repülök el, lezuhanok
Te vagy a szél, az egyetlen hang
Suttogj a szívemnek
Amikor reményt szakítanak ketté
És senki sem tud megmenteni téged
Egyedül sétálok
Minden megtett lépésemnél
Egyedül megyek
A téli viharom ébren tart engem
Soha meg nem szűnik
Amikor egyedül sétálok
Menj vissza, hogy mindörökké aludhass
Távol az őrültségeidtől, és zárd be az ajtót
Ők mind ott vannak és miután ez már biztos
Nem láthatod
Mint derül ki, ki is vagyok
Senki sem segít neked
Egyedül sétálok
Minden megtett lépésemnél
Egyedül megyek
A téli viharom ébren tart engem
Soha meg nem szűnik
Amikor egyedül sétálok
Virrasztottam a mennyországban
Soha nem voltam távol tőled
Lefelé bámészkodtam és éreztem minden mozdulatodat
Címkék:
impresszió,
versek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése