Samhain

"Búcsúzuk Tőled Hatalmas Nap, örökké megújuló Ragyogó Isten.
Most a világosság órái megfogyatkoznak, s beköszönt a sötétség.
Leszállsz alvilági Birodalmadba, s elragadod a Termékenység Istennőjét.
Ott ültök majd sötét trónusotokon, s ítélkeztek az Istenek és az emberek felett.
Mégis az új élet már a földben várja visszatéréseteket.
Mert újból felemelkedik ami alászállt, s újjászületik minden, ami meghalt!"

Samhain - a Halottak Ünnepe

Három gyertya égjen a Hármas Istennőnek, a Nagy Hölgy Három Aspektusának.
Dicső Szűz, az ifjúság, az új kezdetek, a hajnal és az elvetett mag istennője.
Nagy Anya, a varázslat, bőség, szerelem és tudás istennője.
Sötét Banya, az éjszaka, a halál és az újjászületés istennője.

Három gyertya égjen az Isteni Hármasságnak, a Sokarcú Nagy Istennek.
Ragyogó Napkirály, a siker és a bőség istene.
Erdők Szarvas Istene, a termékenység és növekedés kormányzója.
Az Alvilág Sötét Ura, a gondviselés és nyugalom istene.

Ez az éjszaka a Halottak Ünnepe, az év kereke azon éjhez fordult, amely a Vékony Fátyol közelébe juttat minket. Ma éjszaka megnyílnak a világokat elválasztó kapuk.

...Íme, itt vagyok én, az idő kezdetén és végén.
Ott vagyok a napfény hevében és a szelek hűvösében.
Az élet szikráját hordozom, és bennem lakozik a halál mély sötétje.
Vagyok az idők végének kapuőre.
Az Úr szelleme, a szellemem; lakozik a vizekben,
halljátok, milyen a villámok csattanása a parton,
lássátok a vízcseppek pergését, amikor ott rohannak az áradásban.
Az erőm végtelen, csillagokkal érintkezik a világom,
de lágy az én szeretetem, s kifogyhatatlan.
Itt vagyok én, akire tekintetetek réved a kijelölt órán,
de ne féljetek!
Én vagyok a testvér, a hitves és a fiúgyermek.
A halál kapuja az élet kezdetének kapuja,
és én vagyok, akinek kulcsa mindkettőt zárja-nyitja.

...

Samhain (ír: szó-in, skót: szaven)

Az Ősök Éjszakája, halottak ünnepe

Október 31. vagy a Skorpió havának első teliholdja. Ez a Vékony Fátyol és a halottakkal való találkozás ideje, midőn a Háromarcú Istennő Boszorkány-arculata kerül előtérbe.

Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdõ nap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétõl Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep. A legjelentõsebb ünnep a kelták számára.

Az óesztendõ végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külsõ valóságunk és belsõ világuk közti függöny könnyedén fellibbenthetõ. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szellemérõl: megvendégeljük õket, õrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is elõbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztõ képûre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égõ gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnõttek is ijesztõ maskarákba öltöznek, (többnyire az épp aktuális horrorfilm hõsének képmását öltve), így ijesztgetve egymást és elûzve a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnõttek mulattak ily módon.

Akárcsak nálunk a regõsök Karácsony-Újév környékén, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elûzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötõdik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tûzhelyet, és a tûz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör elõtt elsuttogjuk a kívánságunkat. A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendõbelinkrõl, házasságról, a várható éves idõjárásról és egyáltalán, a jövõ évben várható szerencsérõl tájékoztatják a kíváncsi kérdezõt.

A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami, mint tudjuk, a termékenység, az élet szimbóluma, Vénusz, Aphrodité, Iduna és más anyaistennõk attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynõje Hádész, a holtak birodalmában.

A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma a töklámpa. Eredetérõl vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetû szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajthozó kísértetektõl, tündérektõl - akik mint tudjuk, igen nagy népsûrûségben fordultak elõ azokon a tájakon.

A Samhain igazi értelme, jelentõsége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal elõretekintés, az érkezõk fogadása. "Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érezni akarót" - soha ennél alkalmasabb idõpontot! Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket., "vendégül látjuk" õket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.

Samain ünnepére

Késő ősznek csendes estjén
sütőtöknek illatára
elhunytakra emlékezünk
albumunkat körbejárva.

Földerengő foszló fények,
régmúlt idők kártyavára…
Mindezek csak képregények,
hisz a halál - Maya fátyla.

Napkirályunk alászállott
sűrű pokol mély honába…
Feje fölött világított
Holdanyánknak glóriája.

Sötétségben világosság:
holdnak fénye éjszakában.
Világosságban sötétség:
napnak árnya félhomályban.

Körforgásunk örök törvény,
haláltusák, bú-fájdalom…
Könnyeinket törölgetvén
éden kertje – sokadalom.

Méreg, bánat, fösvény-vágyak
üst tüzében mind elégnek…
Mint a darvak tovaszállnak,
békét küldvén minden lénynek!

Gyertyák gyúlnak éj ködében
halottakat visszavárnak.
Omló gyászunk tűzhelyében
félelmeink porrá válnak.

Kukorica, fehérrépa
mézeskalács, tök és alma
bőven kerül tányérunkra…
S édesített fűszeres bor
csordul díszes poharunkba.

Pubi
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=26319

Ó te jó ég!!!
Most láttam a Nightwish új énekesnőjével egy klippet...
Ááááááá!!!! Hihetetlen!!! Annyira borzalmas, hogy rendesen iszonyú!!!
Én eddig szerettem a Nightwisht, de ezek után... és ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. Hát, asszem Nightwishék lehúzhatják a rolót. Bár még az is megeshet, hogy picsarázós-ribi-álrock kell az embereknek...

Az érdeklődők kedvéért:
http://www.youtube.com/watch?v=7ZG4WqjZ-Mo

"- A mongol mítosz így beszél a világ teremtéséről:
Megjelent egy vad kutya, kék volt és szürke,
Kinek sorsa meg volt írva az égben.
Felesége egy őz volt.
- Így kezdődik a következő szerelmi történet. A vad kutya bátor és erős, az őz gyengéd, ösztönös, kecses. A vadász és a vad találkozik, és egymásba szeretnek. A természet törvényei szerint el kéne pusztítaniuk egymást - de a szerelemben nincs jó és rossz, nincs építés és pusztítás, csak mozdulatok vannak. És a szerelem megváltoztatja a természet törvényeit.
(...)
- A sztyeppéken, ahol születtem, a vadkutya nőies állat. Érzékeny, azért jó vadász, mert ösztönös, ugyanakkor félénk is. Nem a nyers erő, hanem a stratégia segítségével győz. Bátor és óvatos, és nagyon mozgékony. Egy pillanat alatt fölriad legmélyebb álmából, és ráugrik áldozatára.
(...)
- Az őznek pedig férfias tulajdonságai vannak: gyors és nagyon érzi a földet. Mindketten a maguk szimbolikus világában élnek, két lehetetlenség találkozik egymással, és mert legyőzik saját természetüket és korlátaikat, a világot is lehetségessé varázsolják. Erről szól a mongol mítosz: két különböző természet találkozásából születik a szerelem. A szerelem az ellentmondásból merít erőt. Az összeütközés és az átváltozás pedig tartóssá teszi. Mindenkinek megvan a maga élete. Rengeteg erőfeszítésünkbe került eljutni oda, ahova eljutottunk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a lehető legjobban szervezzük az életünket, s bár nem tökéletes, azért meg lehet szokni. De valami hiányzik (...). Amikor az itáliai költő, Dante megírta az "Isteni színjátékot", azt mondta: azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igazi szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk.
A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézni igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a
földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat."

/Coelho : A Zahir/

"Buenos Airesben a Zahir egy egyszerű húszcentavós; bicska vagy papírvágó kés ejtette karcolás megy keresztül az N és a T betűn meg a kettes számon; a hátoldalán 1929-es évszám. Guzeratban, a 18. század végén egy tigris volt a Zahir; Jáván egy vak ember a surakartai mecsetben, akit a hívek megköveztek; Perzsiában egy asztrolábium, amelyet Nadir sah a tengerbe dobott; a mahdi börtönökben, 1892-ben egy kis iránytű, amelyet Rudolf Karl von Slatin megérintett...

Egy évvel később egyszer csak arra ébredek, hogy Jorge Luís Borges történetére gondolok: valami, amit ha egyszer megérintesz vagy megpillantasz, soha többé nem megy ki a fejedből - és szép lassan kitölti minden gondolatodat, amíg végül beleőrülsz. Az én Zahirom nem romantikus metafora vakokról, iránytűkről, tigrisekről, vagy arról a pénzérméről.
Az enyémnek neve van..."

/Coelho : A Zahir/

Gyűrűk Ura paródia... :D :D
Nagyooon jó!!!

"...fekete, mindig csak fekete. Miért akarsz olyan alter lenni, mint anyád??"
:D :D :D



Szintén egy jó kis paródia a Matrixhoz...
Ezek veszélyesen hülyék!!!

Egy nagyon jó kis vicc, épp ma olvastam /amúgy nem fogok politizálni, megígérem! :) /

"Meghal Gyurcsány F. és menne a mennyországba. Bekopog. Kijön Szt.Péter és mondja neki:
-Gyurcsány, sajna nem jöhetsz be.
-Miért?
-Hát eléggé félre vezető életed volt, ígérgetsz aztán kiderül, hogy hazudsz.
De van egy lehetőséged! 1 napot el kell töltened a pokolban, egyet a mennyben és aztán dönthetsz hol szeretnél lenni az idők végezetéig.
Így is lett. Gyurcsány lement egy napra a pokolba. Látja ám, hogy ott az összes barátja, martiniznak, ökröt sütnek, golfoznak. Nem akar hinni a szemének. Miután eltöltött egy napot felkerült a mennybe. Látja hatalmas békesség, az emberek kiegyensúlyozottak, minden tökéletesen működik az ottlevők teljes megelégedésére.
Lejár a nap és döntenie kell.
Kérdi Szt. Péter:
-Nos hol szeretnél élni?
-Hát lehet, hogy böszmeség, a földieknek ne mondjátok meg, de én inkább a poklot választom.
-Rendben, hát legyen.
Lemegy a pokolba, maga Lucifer nyitja ki a kaput, amin ahogy belép, be is csapódik mögötte. Látja ám, hogy a barátai koszosak, büdösek, a szemétből esznek. A családtagjait meg éppen nyárson sütik.
Odafordul Luciferhez.
-Lucifer,tegnap előtt nem ez volt itt!
-Ja hát fletó;az volt a kampány; aztán választottál;
ezek pedig itt a reformok!"