"- A mongol mítosz így beszél a világ teremtéséről:
Megjelent egy vad kutya, kék volt és szürke,
Kinek sorsa meg volt írva az égben.
Felesége egy őz volt.
- Így kezdődik a következő szerelmi történet. A vad kutya bátor és erős, az őz gyengéd, ösztönös, kecses. A vadász és a vad találkozik, és egymásba szeretnek. A természet törvényei szerint el kéne pusztítaniuk egymást - de a szerelemben nincs jó és rossz, nincs építés és pusztítás, csak mozdulatok vannak. És a szerelem megváltoztatja a természet törvényeit.
(...)
- A sztyeppéken, ahol születtem, a vadkutya nőies állat. Érzékeny, azért jó vadász, mert ösztönös, ugyanakkor félénk is. Nem a nyers erő, hanem a stratégia segítségével győz. Bátor és óvatos, és nagyon mozgékony. Egy pillanat alatt fölriad legmélyebb álmából, és ráugrik áldozatára.
(...)
- Az őznek pedig férfias tulajdonságai vannak: gyors és nagyon érzi a földet. Mindketten a maguk szimbolikus világában élnek, két lehetetlenség találkozik egymással, és mert legyőzik saját természetüket és korlátaikat, a világot is lehetségessé varázsolják. Erről szól a mongol mítosz: két különböző természet találkozásából születik a szerelem. A szerelem az ellentmondásból merít erőt. Az összeütközés és az átváltozás pedig tartóssá teszi. Mindenkinek megvan a maga élete. Rengeteg erőfeszítésünkbe került eljutni oda, ahova eljutottunk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a lehető legjobban szervezzük az életünket, s bár nem tökéletes, azért meg lehet szokni. De valami hiányzik (...). Amikor az itáliai költő, Dante megírta az "Isteni színjátékot", azt mondta: azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igazi szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk.
A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézni igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Ez az erő azért van a
földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz: ahogy ma szeretünk, az mégis sokkal több szenvedést jelent, mint nyugalmat."

/Coelho : A Zahir/