"Buenos Airesben a Zahir egy egyszerű húszcentavós; bicska vagy papírvágó kés ejtette karcolás megy keresztül az N és a T betűn meg a kettes számon; a hátoldalán 1929-es évszám. Guzeratban, a 18. század végén egy tigris volt a Zahir; Jáván egy vak ember a surakartai mecsetben, akit a hívek megköveztek; Perzsiában egy asztrolábium, amelyet Nadir sah a tengerbe dobott; a mahdi börtönökben, 1892-ben egy kis iránytű, amelyet Rudolf Karl von Slatin megérintett...

Egy évvel később egyszer csak arra ébredek, hogy Jorge Luís Borges történetére gondolok: valami, amit ha egyszer megérintesz vagy megpillantasz, soha többé nem megy ki a fejedből - és szép lassan kitölti minden gondolatodat, amíg végül beleőrülsz. Az én Zahirom nem romantikus metafora vakokról, iránytűkről, tigrisekről, vagy arról a pénzérméről.
Az enyémnek neve van..."

/Coelho : A Zahir/