Samhain (ír: szó-in, skót: szaven)

Az Ősök Éjszakája, halottak ünnepe

Október 31. vagy a Skorpió havának első teliholdja. Ez a Vékony Fátyol és a halottakkal való találkozás ideje, midőn a Háromarcú Istennő Boszorkány-arculata kerül előtérbe.

Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdõ nap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétõl Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep. A legjelentõsebb ünnep a kelták számára.

Az óesztendõ végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külsõ valóságunk és belsõ világuk közti függöny könnyedén fellibbenthetõ. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szellemérõl: megvendégeljük õket, õrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is elõbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztõ képûre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égõ gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnõttek is ijesztõ maskarákba öltöznek, (többnyire az épp aktuális horrorfilm hõsének képmását öltve), így ijesztgetve egymást és elûzve a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnõttek mulattak ily módon.

Akárcsak nálunk a regõsök Karácsony-Újév környékén, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elûzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötõdik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tûzhelyet, és a tûz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör elõtt elsuttogjuk a kívánságunkat. A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendõbelinkrõl, házasságról, a várható éves idõjárásról és egyáltalán, a jövõ évben várható szerencsérõl tájékoztatják a kíváncsi kérdezõt.

A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami, mint tudjuk, a termékenység, az élet szimbóluma, Vénusz, Aphrodité, Iduna és más anyaistennõk attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynõje Hádész, a holtak birodalmában.

A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma a töklámpa. Eredetérõl vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetû szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajthozó kísértetektõl, tündérektõl - akik mint tudjuk, igen nagy népsûrûségben fordultak elõ azokon a tájakon.

A Samhain igazi értelme, jelentõsége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal elõretekintés, az érkezõk fogadása. "Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érezni akarót" - soha ennél alkalmasabb idõpontot! Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket., "vendégül látjuk" õket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.