Egy kis goth fogalommagyarázat ;)
"Goth 1: a késő latin gothi szóból származik (14. század). Jelentése: azon germán csoport tagja, amely elárasztotta a Római Birodalmat a keresztény éra korai századaiban
Goth 2: nyers, bárdolatlan személy, aki híján van kultúrának és jólneveltségnek
Goth 3: A rockzene olyan stílusa, amely zord, kietlen, gyászos képeket idéz meg
A goth (gót) szót a Római Birodalom bukásában nagy szerepet játszó germán törzsek elnevezéseként használják először. A népcsoport vélt vagy valós jellemzői miatt a szóhoz olyan konnotációk kapcsolódnak, mint "barbár", "középkori", "bárdolatlan". A XII. században kialakuló korstílust illetik ezzel a névvel, akkor is pejoratív éle volt a jelzőnek. Leértékelés fejeződött ki általa, mert ez az építészeti stílus szemben állt a klasszikus antik formákkal, a korábbihoz képest - a kor embere számára - "nemkívánatosat", nem átláthatót, nem a klasszikus esztétikához mérhető ("barbár") alkotásokat hozott létre. Később bizonyos irodalmi műveket, s átfogó sajátosságokat jelölnek így a XVI. századtól kezdve. A romantika szerzői közül pl. Byron, Shelley, Edgar Allan Poe, később H.P. Lovecraft bizonyos munkáit sorolják ide.
Mivel nincs mindig egységes rendszer abban, ahogy ezeket a jelzőket a szubkultúrán belül használják, az érzésem az, hogy a goth (angolban használatos a gothic is) leginkább a tartalomra vonatkozik, arra a sajátos érzésre, hangulatra, amely erős szálakkal kötődik ahhoz a megfoghatatlan, metafizikai hangulathoz, amely a gótikát jellemzi, vagy a fent felsorolt szerzők bizonyos munkáit. A goth sokkal inkább kötődik eleven szálakkal a múlthoz (leggyakrabban: archaikus Egyiptom, kelta-germán kultúra, középkor, viktoriánus kor).
Következőképp foglalja össze Mick Mercer, a korábban említett "beavatott" újságíró a gothról alkotott fogalmát:
"A goth az elmélkedés azon pillanatairól szól, amelyekben mindannyiunknak része van - nosztalgia, sóvárgás, amelyek az érzelmeinkből születnek, saját gyarlóságaink aláfestő zenéje ez. A goth a zenének az egyetlen formája ma, amely a lelkünket nagyító alá veszi. A melankólia mögött mindig több a bánat, mint a tragédia, több az igazság benne, mint a dráma. Épp ezért a méltóság a goth esszenciája. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt olyan mozgalommá vált, amely ünnepli az életet, s nem értékeli le azáltal, hogy az alapvető kérdéseket hagyná megmerevedni, kiszáradni."
"A goth meghatározó jellemzője az igény arra, hogy megragadjuk a bennünk, mindannyiunkban meglévő sötétséget és felhozzuk a fényre, s így annak ismerhessük fel, ami: önmagunk szerves, egységet alkotó része, történjék bármi is."
Úgy vélem nem a közös aktivitás, vagy feltétlenül a külsőségek a döntők, nincs közös szenvedély, nincs közös vallás vagy egységes világnézet. Ahhoz, hogy valaki dark-goth legyen az kell, hogy elfogadja a dark mozgalom bizonyos zenéit és gondolatait, illetve identitását valamilyen látható módon jelezze, a dark-goth szimbólumrepertoárból választva.
A goth hangulat, életérzés sokuk szerint végigkíséri az emberiség történetét, minden kornak megvan a maga - látható vagy nem látható - goth "árnyéka", ahogy az egyik interjúalanyom megfogalmazta: "Byron, Poe kortárs olvasói lehettek a közvetlen elődeink". Másik fiatal úgy válaszolt a kérdésemre, hogy ahhoz, hogy valaki dark-goth legyen "olyan lélek kell, amiben ez már benne él, s ezt a világot nem ők választják, hanem az őket".
Forrás: http://www.gothic.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése